Mi a relaxáció és a meditáció közötti különbség?

A relaxáció lényege a teljes test, a légzés és az elme ellazítása. Bármilyen testi feszültség gátolni fogja az ellazulás lehetőségét. A légzésünk nyugodt, a kilégzés hosszabb, mint a belégzés. A vegetatív idegrendszer paraszimpatikus tónusba kerül, ezért fordulhat elő, hogy beindul az emésztés, elkezd kuruttyolni a hasunk, ami nem baj, csak azt jelenti, hogy ellazultunk.

Meditációkor is ellazítjuk először a testet, mint a relaxációnál. Itt harmonikus légzésre és kiegyensúlyozott vegetatív idegrendszerre törekszünk, amikor is a szimpatikus és a paraszimpatikus idegi tónus harmóniában van. Ez egy éber állapot, ellentétben az ellazult relaxációval szemben. 

A meditációnak egy végcélja van, az elme elcsendesítése. Összpontosított, passzív éberségben vagyunk, célunk az elme rezdüléseinek a lebírása.

Fogalmak tisztázása:

Szimpatikus idegrendszer: A szimpatikus rendszer funkciója, hogy felkészítse a szervezetet a hirtelen nagyobb terhelések elviselésére. Hatására a szívritmus fokozódik, a bőr és a belek artériái (ütőér,verőér) összehúzódnak, a vázizmoké kitágulnak, és a vérnyomás emelkedik. 

Paraszimpatikus idegrendszer: A paraszimpatikus rendszer a vegetatív idegrendszer része, hatása ellentétes a szimpatikus idegrendszerével. Általánosságban szervezet életének mindennapos fenntartását szolgálja. Fontos szerepe van az emésztés és a kiválasztás szabályozásában.

Vegetatív idegrendszer: A vegetatív (vagy más néven autonóm) idegrendszer szabályozza az önkéntelen, akaratlagosan nem befolyásolható, zsigeri (belső szervi) működéseket: a vérkeringést, a tápcsatorna működését és a légzőszerveket. A vegetatív idegrendszer két fő része a szimpatikus és a paraszimpatikus rendszer. Feladata: a vegetatív idegrendszer az emberi test automatikus folyamatainak szabályozásában játszik fontos szerepet: segít a szervezetnek felkészülni a stressz és fenyegetések kezelésére, valamint visszatérni a nyugalmi állapotba.